A közös és független jogkezelőkről

 

A közös jogkezelés intézménye a zeneművek kapcsán vált először nélkülözhetetlenné, ugyanis a tömeges felhasználás során a szerzők és a felhasználók személye már-már követhetetlenné vált, ezért szükséges volt olyan szervezetek létesítése, amelyek érvényesítik a szerzők vagyoni jogait.

Több mint 200 éves múltra tekint vissza a jogintézmény, mely először Franciaországban jelent meg. Magyarországon az első szervezet a Magyar Színpadi Szerzők Egyesülete volt, melyet 1904-ben alapítottak.

Érdekes kiemelni, hogy a szerzői jogi törvény 2011-es módosítása óta Európát tekintve Magyarországon a legszigorúbb a szabályozás.

Eleinte a közös jogkezelő szervezeteket a szerzői jogi törvény szabályozta mely 3 szervezettípust különböztetett meg: (i) kötelező közös jogkezelést, (ii) törvény által előírt, de kilépést engedő közös jogkezelést és (iii) önkéntes közös jogkezelést. A legjelentősebb közös jogkezelő szervezet hazánkban az ARTISJUS, de mellette 8 másik szervezet is működik, többek között a Hungart, EJI, MAHASZ, FILMJUS stb..

Az Európai Parlament és a Tanács 2014/26/EU irányelve változásokat hozott a Magyarországon kialakult korábbi szabályozásba. Az irányelvet a 2016. évi XCIII. törvény a szerzői jogok és a szerzői joghoz kapcsolódó jogok közös kezeléséről törvény ültette át a magyar jogrendszerbe. A törvény hatályba lépése után kizárólag a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (SZTNH) által nyilvántartásba vett 9 közös jogkezelő szervezet láthatja el feladatait, új szervezetek a tevékenységüket az SZTNH-nak való bejelentés és az általuk adott engedélyezés után kezdhetik meg.

Az irányelv által hozott másik változás a független jogkezelő szervezetekmegjelenése volt. A megnevezésükben szereplő független jelző arra utal, hogy ezen szervezetek nem állnak a jogosultak tulajdonában vagy ellenőrzésük alatt. Saját vállalkozás formájában működnek, a jogosultaktól szervezetileg teljesen elkülönülnek. Ezen jogkezelők tevékenysége nem közös jogkezelési tevékenység. Az egyik ilyen szervezet Magyarországon az MPLC Magyarország Kft., amelyet 2016. december 22-én vett nyilvántartásba az SZTNH.

Fontos hangsúlyozni, hogy a független jogkezelők nem reprezentatív szervezetek, így csak az őket megbízó jogosultak nevében és javára járhatnak el. Kizárólag azon tartalmakra nézve szedhetnek jogdíjakat, amelyekre nézve a velük szerződő jogosultak a nyilvános előadás tekintetében a független jogkezelő számára az engedélyezési jogot biztosítottak, illetve amelyekkel kapcsolatban ezt igazolni is tudják.

Általánosságban, ha a felhasználók pl. filmalkotásokat nem kizárólag magáncélra kívánják felhasználni, hanem azokat a nyilvánosság számára kívánják levetíteni vagy elérhetővé tenni, lehetséges, hogy engedélyt kell kérniük a művek jogtulajdonosától. Nyilvánosság számára közvetítésnek minősülhet többek között az egészségügyi szolgáltatásokat nyújtó egészségügyi intézmények, például idősek otthona, gyermekrendelő várótermeiben kihelyezett televíziók vetítése; de a vendéglátóipari egységek, egyéb nyilvánosan működő intézmények, például szórakozóhelyek is nyilvánosság számára közvetíthetnek. 

A szerzői jogi jogdíjszedés alapjául a fent említett törvény szolgál. Azonban a konkrét díjszabást a független jogkezelő szervezet egyoldalúan határozza meg.

Az ernyő engedély széles felhasználói kört érinthet, így amennyiben felhasználóként olyan levelet kap valamely független jogkezelő szervezettől, amelyben díjfizetésre szólítják fel, fokozott körültekintéssel ajánlott eljárni és ajánlatos szerzői joggal foglalkozó ügyvédhez fordulni azon kérdés eldöntésére, hogy tényleges jogdíjfizetési kötelezettség fennáll-e, s ha igen, akkor az milyen mértékű lehet.

Közzétette: Dobi Janka és Dr. Kocsis M. Tamás